Csörögefánk herőce vagy forgácsfánk

Amikor azt hallod vagy olvasod valahol, hogy fánk, talán neked is a klasszikus gömbölyűre formált, bő zsírban kisütött, könnyű, kívül piros, belül foszlik, esetleg lyukas–forma jut eszedbe?  Nos a csörögefánk az pont nem ilyen. Pontosabban a “piros” és a “bő zsír” az stimmel, de a sütést követően inkább a tepertőre hasonlít az állaga. Talán nem lehet véletlen, hiszen Dunántúlon a  szigetközben a “csöröge” szó a tepertő szinonimájaként is megjelenik.

Ez a csörögefánk recept nem tartalmaz semmilyen különleges összetevőt viszont a többi fánkkal ellentétben egyszerűbb elkészíteni, mert itt nem kell kelesztgetésre figyelni, csak összegyúrod a hozzávalókat, kinyújtod, derelyeszaggatóval rombusz alakúra vágod a közepén egy lyukkal, amin az egyik sarkát áthúzod, majd kisütöd olajban vagy zsírban.

Nem kell olyan vastagra nyújtani, kb. 3-4 mm-re elég. Elvileg bármilyen alakúra kivágható és ki is süthető, de a rombusz azért jó mert akkor olyan hegyes lesz a vége és akkor könnyebb áthúzni a középső bevágáson.

Egyesek szerint a csörögefánk készítése Erdélyből került ide hozzánk, a palócoknál is kedvelt csemege volt, de talán még Kínáig is visszavezethető az eredete. Ismerős lehet még herőce, forgácsfánk vagy csörgőfánk néven is.

Nagyanyáink, vagy talán dédnagyanyáink, leginkább fontosabb ünnepek, jeles események, (keresztelő, farsang, lakodalom) idején készítették. Állítólag! Mi pedig csak úgy össze vissza, amikor megkívánjuk.

Mindent összevetve a csörögefánk egy egyszerűen elkészíthető édesség, amit hétvégén egy kis desszertnek, de hét közben is bármikor elkészíthetünk. Esetleg be lehet vonni kisebb gyerekeket, hogy segítsenek.

Lekvárba is mártogathatod, de fahéjas porcukorral is marhajó.