Vettem szedret, ettem epret, vödörrel.
Jött a Pista, Julcsa, Borcsa ökörrel.Megkínáltam mindegyiket szederrel.
Azt mondták, hogy nekik is az eper kell.De az nem volt, mert azt én mind megettem.
Eper híján szedret faltak helyettem.Szemezgettek ők is a nagy vödörből.
Hasunk dagadt a sok finom gyümölcstől.
Hidegből nem volt hiány ebben a hónapban sem. Az eper ugyan szépen terem, de a tegnapi eső miatt most a sárból kellett elővadászni őket. Ez már nem fog megváltozni, a barack elfagy az eper elázik. Ez van.
Volt már ilyen idő régebben is, és ha visszaemlékszem akkor talán még júniusban is volt ehhez hasonló kellemesen hűvös idő. Ennek ellenére a természet nem áll meg, és a növekedés is folyamatos.
A rossz idő ellenére az imitt amott kivillanó napsugarakat keresgélve az esővízgyűjtő dézsa menedéke alól is csak kikandikálnak néha a fürge gyíkok. Bár ebben a hűvösben nem annyira fürgék, így egészen nyugodtak maradnak még kézben tartva is.
Megjelentek a hőscincérek is, de most a körte növekedése beelőzte őket --tavaly igencsak bezabáltak az apró körtékből-- mert már a nagyokat nem bántják, így be kell érniük a törpeszegfű nektárjával. Amúgy nincs velük sok baj, a harkályok is szeretik kipiszkálgatni a lárváikat a fák kérge alól, így aztán jut is, marad is.
Ezek a mini árvácskák is szépek, de mindig ott nőnek ahol nem kellene. A kapa is vagy kikerüli vagy nem, hát ezek még ott tartanak, hogy vagy nem. Úgy nő mint a tyúkhúr de ez legalább szép.
Ennyire futotta most a kertészkedés mellett. A következő hónap bizonyára még több színes és érett gyümölcsöt hoz majd, amiről itt is láthattok majd képeket.