"Ez a döngicsélés jelent valamit. Olyan nincs, hogy csak döngicsélés van meg zümmögés, és az nem jelent semmit. Ha döngicsélés van meg zümmögés, akkor az azt jelenti, hogy valaki, vagy valami döngicsél, illetve zümmög, és amennyire az én műveltségem futja, az egyetlen elképzelhető ok, ami valakit döngicsélésre, illetve zümmögésre indíthat, abban a tényben leli magyarázatát, hogy az illető egy méhecske."
A. A. Milne, Micimackó
Igen igen a tavasz megérkezett,ezzel együtt a kerti munkák is megszaporodtak. Azzal együtt, hogy a munka végeláthatatlan, az öröm amit a saját magunk által megtermelt zöldségek gyümölcsök adnak, mindezt feledteti.
A növények közt vannak, amik több, és vannak amik kevesebb törődést igényelnek, és ez a termés mennyiségével nem mindig egyenesen arányos.
A korai virágzás, nem mindig nyújt előnyt egyes növényeknél, egy kisebb reggeli fagy pont elkapta a sárgabarackot, így az most a fényképezésből kimaradt mert elég siralmasan néz ki. Talán termés is lesz rajta, de ebben még nem vagyok biztos. Majd ha rotyog a fazékban a lekvár, akkor visszatérünk rá.
A körte viszont üzembiztosan virágzik, és a méhek sem fogják vissza magukat.
Talán őszibarack is lesz egy kevéske.
Ez a japán birs, aminek állítólag ehető a gyümölcse, de én még nem próbáltam. Ősszel ez is eldől. Ami biztos nem lesz belőle, az a lekvár és a pálinka.
Végül egy klasszikus, a magnólia, amit tulipánfának is neveznek, és enyhén citromra emlékeztető illata van. Ez viszont sajnos nem ehető. Bár ki tudja, mostanában divatos lett virágokat reggelizni, ebédelni. Lehet ki kellene próbálni.
Ok. Szóval a bab, cékla, borsó, torma, már a földben várja a májusi esőt. A rebarbara szüret viszont már simán elindult, így a hétvégén készül is belőle egy jó kis pite. A zsenge vékonyabb darabok egész finomak. Hamarosan fent lesz az is.
Addig is szép napot.